Életrajz
írta: Kika - 2007-09-29 09:31:17
1938. december 11.-én született Algériában Constantine városában (6 rue Biscarrat) egy arab zsidó családban. Ez egy vasárnap volt, délután 4 óra és esett a hó, hideg volt. Eredeti neve: Gaston Ghrenassia. Édesanyja Suzanne, édesapja Sylvain (1914-2004). Iskola évei normálisan teltek, amiben a zene és fõleg a gitár fontos szerepet játszott. Apja hegedûn játszott Cheick Raymond zenekarában, aki nagy mestere volt a maalouf zenei stílusnak, ami speciális arab és andalúz zenei keverék. Õ is ott kezdett 15 évesen. Franciaországba ment Fontainebleau-ba és ott folytatta tanulmányait. Itt találkozott elsõ alkalommal a rasszizmussal. A gimnáziumban volt egy klub. Egy nap, elõadás közben összedõlt a díszlet. Amíg helyreállították, õ gitárral a kezében szórakoztatta a közönséget. Ez volt az elsõ szereplése. Érettségivel a zsebében, visszatért Algériába.
1956-ban diplomát szerzett, és nem látta a jövõjét zenében. Oktató lesz, s felügyelõi állást kap a Chateaudun-du-Rummel iskolában, így a gitárt mellette folytatni tudja. De a "francia" Algériában az utolsó pillanatait élte, ahol a katolikusok, a zsidók és a muzulmánok terrorizmus alatt éltek.
1961. június 22-én Constantine-ban Cheick Raymondot megölték. A fiatal Gastont ez nagyon megrázta és 1961. július 29-én Cheick Raymond lányával, Suzyval, áthajózott Franciaországba. A hajón írta meg az "Isten veled hazám" címû dalát. Argenteuil-ba ment és megpróbált a zenével karriert csinálni. Az elején megpróbálta a maalouf zenét lefordítani franciára. Ez nem volt túl sikeres, így kénytelen volt egy új francia repertoárral elõállni és kávézók teraszán, kabarékban fellépni. Sok munkát kipróbált, de mindig a gitárnál maradt.
1962-ben a Pigalon énekelt a kabaréban. Az elõadása utolsó órájában kapta a telefont: Igor Barrere egy mûsort csinál "5 oszlop egyben" címmel és felkérte, hogy énekelje el az "Isten veled hazám" címû dalát. Ez volt az elsõ hivatalos fellépése. Az elsõ lemeze 1962-ben jött ki, aminek a címe: Adieu mon pays (Isten veled hazám). A francia televízióban októberben szerepelt nagy sikerrel. 12 év ismeretség után feleségül vette Suzy-t. Az elsõ turnéja 1963-ban volt. A lánya Joyca is ebben az évben született, január 10.-én. Ebben az évben születtek "Enfants de tous pays" (Minden ország gyerekei) és "L'ile du Rhône" (Rajna szigete) sikerszámai.
1964-ben egy turnét csinált Libanonban, Görögországban és Törökországban. Ebben az évben Gaston felvette az Enrico Macias nevet. Ekkor indult meg a hatalmas karrierje Franciaországban és a nagy világban és énekelte a "Paris, tu m'as pris dans tes bras" (Párizs, te aki a karjaidba fogadtál engem) és "Les Filles de mon pays" (Országom lányai) sikerdalait. Vincent Scotto díjat nyert a "Les Gens de Nord" (Észak népei) és a "Non je n'ai pas oublié" (Nem felejtettem el) dalaival. Következõ évben fellépett Moszkvában 120.000 ember elõtt a Dinamó stadionjában és még 40 orosz városban. Koncertezett Japánban és megjelentek lemezei spanyolul és olaszul is.
1965 nyarát gyász borította be, testvére Jean-Claude Serge Lama kocsijával karambolozott Aix-en-Provence határában és meghalt.
1968-ban nagy sikert aratott Carnegie Hallban New Yorkban és koncertezett Kanadában is. Ekkor jelent meg a "Noël à Jérusalem" (Karácsony Jeruzsálemban) címû száma.
1976-ban arany lemez lett a "Melissa" címû lemeze, amin megtalálható egy nagyon szép dala a "Malheur à celui qui blesse un enfant" (Szerencsétlenség mindenkinek, ha egy gyerek megsérül). Arab országban be volt tiltva a zenéje.
1978-ban az egyiptomi elnök Anouar El Sadate meghívta Egyiptomba és 20.000 ember elõtt adott koncertet a piramisok lábainál.
1980. novemberében Kurt Waldheim, a Egyesült Nemzetek fõtitkára a "Malheur à celui qui blesse un enfant" címû dalt az UNESCO javára fordította. A nemzetközi ismertsége a mûvésznek nagy sikert aratott.
1981. október 6.-án megölték Anouar El Sadate-t. Enrico Macias írt egy dalt a "Un berger vient de tomber" (Egy pásztor épp most esett el).
1982 szeptemberében turnézott az Egyesült Államokban és az L'Olympiában Párizsban az apja Sylvian keleti zenekarában is fellépett. Sorban jöttek ki a sikeres lemezei és jelentek meg a dalai.
1992-ben színházi komédiában is kipróbálta magát egy angol darabban a "Quelle nuit" (Micsoda éjszaka) címûben. Feleségének írt egy albumot "A Suzy" címmel.
1997-ben Kofi Annan kinevezte õt a béke és a gyerekek védelmének követévé.
2000 márciusában nagy kérdés volt, hogy Enrico Macias Algériában koncertet ad. De a koncert végül is nem történt meg az ottani helyzetek miatt.
A nem engedélyezett koncert után 2001. októberben kiadta a "Mon Algerie" (Az én Algériám) címû könyvet, amiben leírja szeretetét az országa felé. 2001-ben szerepet kapott "La Vérité si je mens!2" (Még mindig kamuzunk) címû sikeres francia vígjátékban, ahol egy gazdag zsidó apukát játszott.
2003-ban adta ki az új lemezét az "Oranges Ameres" (Keserû narancs) címmel, amin már fia, Jean-Claude Ghrenassia is szerepel producerként. A lemezbemutató koncertrõl DVD is készült Párizsban a L' Olympiaban.
2005-ben egy újabb filmben szerepelt, a Mr. Molina címû tévéfilmben kapott fõszerepet, ahol egy helyi bírót játszik.
Ebben az évben február 4.-én Belgiumban Melreux-Hotton városkában egy iskolát neveztek el róla.
Most 2006. április 24-én jelent meg a legújabb albuma a "La vie populaire" (Népi élet) címmel, aminek a bemutatója október végén volt Párizsban a L'Olympia-ban.
Nagy póker (Texas Hold'em) játékos is, 2005-ben megnyerte az "Ászok versenyét", az idén is a döntõig jutott, de ott hamar kiesett.
Gyakran felkel éjjel, hogy egyen egy szelet kenyeret oliva olajjal. Az ágy bal felén alszik.
A gitárját Favino készíti.
2007. húsvét: megkapta a Becsület érdemrend kitüntetést.
2007: a választásokon Nikolas Sarkozy mellé állt és õt támogatta.
Lilleben forgatta a M Molina 2. részét, címe 'A kis tolvaj". A filmet a tévé majd 2008 elején fogja bemutatni, valószínûleg a France3 adó. Ha minden igaz, októberben vonul stúdióba, hogy felvegyék az új albumot.
Az új album 2008. tavasszal fog megjelenni!!!! Kíváncsian várjuk!!
Forrás: http://www.enricomacias2006.blogspot.com/