Isabelle Boulay életrajza

írta: Gregoire - 2007-06-16 22:14:03

Isabelle Boulay Gaspésie-ben született, itt szülei egy vendéglõt vezettek, ahol „imádtak Gilles Vigneault és Félix Leclerc-et hallgatni". Kanadai szülõföldje és gyermekkori tapasztalatai sok erõt és kitartást kölcsönöztek számára. „Ott, ahonnan jövök, a természet szeretete áthatja az emberek életét, s ezt az érzést minden dalomban igyekszem bemutatni. A természeti elemek mindennél nagyobb erõvel rendelkeznek" mondta az énekesnõ. Québecben tanult a bölcsészkaron a 80-as évek vége felé, ahol megtanulhatott a szavakkal, mondatokkal és jelzõkkel mesterien bánni. Közönség elõtt elsõ sikereit 1990-ben és egy évvel késõbb, a Festival de la chanson de Petit-Vallée-n és a Granby fesztiválon aratta be, mindkét alkalommal megkapta a legjobbnak járó díjat egy Jacques Brel és egy Gilbert Langevin dallal. Ezekben a napokban elemi erõkkel tört be a zenei életbe egy csodálatosan új hang.

Isabelle Boulay karrierjét fontos találkozók is befolyásolták, mint például egy 1995-ös, Luc Plamondon-nal. A szövegíró meg volt gyõzõdve Isabelle tehetségérõl, s azonnal felajánlotta neki Marie-Jeanne szerepét a Starmania-ban. Ezt a már-már mítikus alakítást 350-szer adhatta elõ, s ezáltal Európában is megismerhették õt. Ezzel egy idõben egy sorozatban szinkronizált is, és megjelentette elsõ albumát, a „Fallait pas"-t („Nem kellett volna"). A szövegírásban Daniel DeShiame volt segítségére.

Két évvel késõbb, Isabelle több híres szövegírót kért fel, többek közt a már említett Luc Plamondon-t, Richard Cocciante-t, Zazie-t, France D'Amour-t és Roger Tabra-t, hogy mûködjenek közre második albuma elõmunkálataiban, ami az „États d'amour" („A szerelem államai") nevet viselte. A kritikusok mesés véleménnyel fogadták a mûvet: „Az États d'amour minden részletében egy egyszerûen kiváló alkotás" - írta Sylvain Cormier a Le Devoir-ban. A lemez gazdasági szempontból is sikeresnek minõsült: Kanadában 250 ezer, Európában 225 ezer példány talált gazdára. A következõ évben (1999) meg is kapta az „Interprète féminine de l'année" vagyis az „Év legjobb nõi elõadója" címet.

Az ezt követõ idõszak már csak a sikerrõl szólt. Kiadott egy különleges lemezt, amit az általa nagyra becsült és szeretett énekesekkel készített, csupa-csupa duett található rajta. A lemez felvétele két Montréal-i FrancoFolies koncert között történt. Serge Lama, Michel Rivard, Eric Lapointe, Laurence Jalbert és sokan mások hangját hallhatjuk az albumon. Az Adisq gálán megkapta az „Album populaire de l'année" vagyis az „Év legnépszerûbb albuma" díjat.

Európában is egyre többen ismerték meg és ismerték el, amihez hozzásegített az is, hogy Serge Lama meghívta õt jó pár koncertjére párizsi Olympia-ba, 1999 tavaszán. Isabelle Francis Cabrel koncertjei elõtt is felléphetett ugyanazon év õszén. Májusban a Zénith-ben lépett fel Patrick Bruel oldalán, akitõl szintén sokat tanulhatott. Az elõbb említett urak aztán segítkeztek a „Mieux qu'ici-bas" („Jobban, mint ezen a földön") címû lemez elkészítésében. A mû 2000 augusztusában került a rádiókhoz és a rajongókhoz. Ez a negyedik album, s egyben minden eddigi siker megkoronázása. 1 millió eladott példány, saját koncertsorozat az Olympiában, egy 150 állomásból álló turné, s két díj a Victoires de la musique en France-on: õ lett az év felfedezettje és a 4. albuma lett az év legjobb lemeze.

A sebes forgószél meg sem állt egészen 2002-ig, amikor is kiadott egy válogatáslemezt, a „Ses plus belles histoires"-t („A legszebb történetei"). Egy pompás év ez, régi álmát válthatta valóra, s két koncertet is adhatott oldalán a Montréal-i Szinfónikus Zenekarral. Ezt követõen egyszerûen elemi erõvel döntötte meg a korábbi legtöbb koncertlemez eladásáról szóló rekordot.

A 2003-as Olymipiai koncertek révén ismerkedett meg Johnny Hallyday-jel. A nagy rokkert elbûvölte Isabelle hangja, és meginvitálta, tartson vele koncertkörútján egész Franciaországban. Ezen elõadások alatt megismerkedhetett a „nagy" franciákkal, Serge Reggiani-val, Charles Aznavour-ral, Gilbert Bécaud-val, Eddy Mitchell-le és Henri Salvador-ral, akik egymással versengtek, hogy ki énekelhet többet Boulay kisasszonnyal.

Miután az utóbbi éveket végig reflektorfényben töltötte, elhatározta, hogy szünetet tart. Azt mondta, szüksége van egy kis szünetre, hogy újra ráleljen gyökereire, felfrissüljön, ahogy õ mondta: „Hagyni kell a vizet visszaszivárogni a kútba". A relax után a „Tout un jour" címû lemezzel tért vissza 2004-ben, amely a legambiciózusabb és legintimebb albuma egyben. Francis Cabrel, Pascal Obispo, Didier Golemanas és sokan mások mûködtek közre, hogy Isabelle teljes lényében és gazdagságában jelenhessen meg.

Az énekesnõ életében egy új ciklus vette kezdetét, az érettség, a kiforrottság korszaka. Magkapta a „Spectacle de l'année - interprète" vagyis az „Év elõadása - elõadója" címet a 2005-ös Adisq-en, sõt emellé bezsebelte a „Artiste québécoise s'étant le plus illustré à l'étranger" vagyis a „Québec-et külföldön legeredményesebben képviselõ mûvész" címet is. Egy 175 koncertbõl álló körút állt elõtte, aminek keretében járt Kanadában, Európában és Észak-Afrikában is.

A 2006-os Francofolies rendezvények során régi álmát valósíthatta meg: átdolgozott country dalokat énekelt, azokat, amelyeken felnõtt. Több híres country zenész is segítségére volt. Mérhetetlen sikert aratott.

Ezen év októberében Charles Aznavour meghívta õt Örményországba, ahol az idõs mûvész született, s õk nyitották meg a Franciaországi Örmény Kulturális évet. Több mint 50 ezer nézõ várta õket az Erevan téren, ahol Mouskouri, Hélène Ségara, Michel Legrand és Jean-Claude Brialy is szereplet aznap este.

Isabelle Boulay hangjával már több mint 15 éve bûvöl el minket, s nevét kitörölhetetlenül bevéste a híres frankofón énekesek sorába. Több mint kétmillió lemezt adott el, s énekelt Québec, Franciaország, Belgium és Svájc összes nagy színpadán. Egy csodás utazás és egy kivételes sors, egy olyan nõtõl, aki sosem érte be a „mélység nélküli érzelmekkel".

Ám feladata itt nem ért véget, továbbra is népszerûsíti a frankofón írók és költõk sorait. Rajongói újra összegyûlhetnek, hisz Isabelle sok elõkészület után 2007 áprilisában jelenteti meg új albumát. „D'autres belles histoires" („Más szép történetek") címet viseli az a mû, amely rafinált és érzéki mûvésziességgel készült. Isabelle már a lemez elkészülte óta ég a lázban, hogy élõben is elõadhassa a mûvét... Önöknek.

2008 : « Nos lendermains »

Néhány québec-i koncert után az énekesnő 2008 márciusában jelent meg egy új lemezzel : « Nos lendermains » (« Holnapjaink »). Dominique Blanc-Francard a rendező, s számos híres zenész is közreműködött : Julien Clerc (« Reviens, reviens »), Maxime le Forestier, Jean-Louis Murat, Benjamin Biolay (« Ne me dis pas qu'il faut sourire ») és Jacques Veneruso. Guillaume Vigneault fordította le Ron Sexsmith « Tomorrow in her eyes » c. country számát - ez lett a "Nos lendermains".

Isabelle egy hatalmas turnéra indult, mely 2008. március 21-én vette kezdetét Párizsban.

2009. március