Életrajz

írta: Szilo - 2006-04-02 02:53:30

A Jane Birkin és Serge Gainsburg pároshoz hasonlóan nagyon nehéz France Gallról beszélni úgy, hogy ne említenénk Michel Berger-t. A 60-as években eleinte Gainsburg (igen, még õ...) pártfogása alatt álló fiatal énekesnõ mûvészi és személyes létét a fantasztikus zeneszerzõhöz, Michel Berger-hez köti. Neki köszönhetõen France Gall sikerekkel teli karriert mondhat magáénak.

Isabelle Gall 1947. október 9-én született Párizsban. Zenész családból származik, mivel nagyapja volt az egyik alapítója egy fiatal énekesekbõl álló együttesnek. (Les Petits Chanteurs à la Croix de Bois). Az édesanyja, Cécile is énekel. Azonban az édesapja, Robert Gall az, aki viszonylag ismert a zenész körökben, mivel híres elõadók számára írt dalszövegeket, többek között Charles Aznavournak (La Mama) és Edith Piafnak.
Gyerekkorától tanul zongorázni, illetve gitározni és a testvéreivel alakítanak egy kis házi együttest. Az édesapjának köszönhetõen 15 évesen veszi fel az elsõ számát. Az 1963 szeptemberében megjelenõ „Ne sois pas si bête" (Ne légy olyan buta) címû lemezbõl 200.000 példány fogy és az immár France névre váltott Isabelle nagyon gyorsan nevet szerez magának a kor divatos zenei irányzatában, a yé-yé-ben, amely az angolszász ritmusokat és a francia varietét vegyítette.

Serge Gainsbourg

France Gall belevetette magát az éneklésbe és 1964-ben kiadja második kislemezét. A „Sacré Charlemagne" címû dalt az édesapja írta és France-ot a kor sztárjainak - Sheilának vagy Sylvie Vartannak - a konkurensévé teszi. Ekkor találkozik a fiatal lány Serge Gainsburggel, aki ismert és elismert író, zeneszerzõ, elõadó. Néhány dala a francia zenében már klasszikusnak számít. Gainsburg 1963-tól kezd pajkos és hamiskásan naiv szövegû dalokat írni France Gall számára.

1965-ben együttmûködésük az újságok címlapjára kerül, mivel France Gall megnyerte az Eurovíziós Dalversenyt. 1965. március 20-án Nápolyból élõben 150 millió televízió nézõ elõtt, a fiatal énekesnõ Luxembourgot képviselte (!) a „Poupée de cire, poupée de son" (Viaszbaba, rongybaba) címû dallal. A szám óriási sikert aratott egész Európában. Végül hat nyelven vették fel. Az Eurovíziós Dalversenyt követõen ötéves szerzõdés ír alá a német Teldec céggel és karrierje felfelé ível ebben az országban.

A következõ évben a „les Sucettes" (Nyalókák) címû dal újabb siker, a kor évkönyvei meg is örökítik a szöveg kétértelmûsége miatt, amelyet egyébként a France Gall által ihletett Gainsburg írt, de úgy tûnik, hogy France akkor nem értékelte a nagy Serge egyedi humorát. A „Nefertiti" és a „Teenie Weenie Boppie" címû számokkal véget ér együttmûködésük.

France Gall számára ez a korszak nem jó emlék, és csak nagyon ritkán beszél róla. A korai siker ellenére õ még mindig egy éretlen és nagyon védett fiatal lány, aki alig használja ki az ismertségét. A média nem kíméli. Egyedül és rosszul érzi magát a bõrében. Úgy gondolja, hogy a fiatalsága nem jelent neki elõnyt.

1966-ban, 19 évesen az elsõszámú francia popénekesnõnek választják. Majd 1967-ben a „Bébé Requin"-t énekli, amelyet Jo Dassinnel együtt írt. E kislemez után France Gall eltûnik a zenei aktualitásokból. Néhány nem túl érdekes duett erejéig tûnik fel újra, Maurice Biraud színésszel („la Petite" - A kicsi) és Mireille Darc színésznõvel („Ne cherche pas à plaire" - Ne akarj tetszeni, 1967). Noha alig énekel, mégsem hagyja el a zene világát. Gyengéd szálak fûzik Claude François-hoz, majd 1970-tõl 74-ig négy évig együtt él Julien Clerc-rel. Ezen idõszak alatt elhagyja kiadóját, a Philipset.

Michel Berger

Az 1974-es év lényeges a fiatal nõ magánélete és karrierje szempontjából. Ebben az évben találkozik Michel Berger-vel, a remek íróval és zeneszerzõvel, aki néhány kisebb siker után a 60-as években a 70-es években vált ismertté, a Véronique Sansonnal („Amoureuse" - Szerelmes címû elsõ lemeze) és Françoise Hardyval („Message personnel" - Személyes üzenet) folytatott munkának köszönhetõen. Berger és France Gall többé nem hagyják el egymást. Gall számára ez a találkozás karrierjében egy látványos megújulás kezdete. Michel Berger személyre szóló repertoárt készít neki, amelybõl az 1974-es „la Déclaration" (A nyilatkozat) egy hosszú sorozat elsõ darabja. France Gall minden lemeze sikerszámokat rejt magában. 1975-ben jelenik meg közös munkájuk elsõ fejezete, vagyis a „France Gall" címû album. A „la Déclaration" címû számon kívül megtalálható rajta a „Samba Mambo" vagy a „Comment lui dire" (Hogyan mondjam el neki?).

A pár 1976. június 22-én Párizsban házasságot köt.

Slágerek eladók

Michel Berger rendszeresen egyszer saját magának ír, egyszer a feleségének. Azonban az elsõ éveikben France Gall annyira inspirálja, hogy két albumot ír egy év alatt. 1977-ben jelenik meg a „Dancing Disco", amelyen France Gall újabb sikereket ad elõ: a nagyon táncos „Musique"-ot, vagy a lágyabb „Si maman si"-t. 1980-ban jön ki a „Paris-France", a Besoin d'amour" (Szükség van a szerelemre) és fõleg a nagysikerû „Il jouait du piano debout" (Állva zongorázott) címû számokkal, ez utóbbi szövege Elton John-ra utal.

1978-ben készül a „Startmania" címû rockopera, amelyet a québeci Luc Plamondonnal közösen írt. France Gall Cristal szerepében látható, együtt játszik Daniel Balavoine-nal és a kanadai Diane Dufresne-vel és Fabienne Thibault-val. Az 1978-as lemez, majd a Palais des Sports-beli fellépés óriási siker. A következõ húsz évben egymást követik a színpadi- és lemezsikerek.

France Gall a gyermeke, Pauline 1978. november 18-i születését és a Starmania sikerét követõen, 1980-ban az Elton Johnnal énekelt „Donner pour donner" (Adni, hogy adjunk) címû kislemezzel eladási rekordokat dönt meg. A Michel Berger és Elton John által közösen írt számot egyetlen albumon sem lehet megtalálni, ezzel hangsúlyozzák a duett eseményszerû jellegét.

A színpad

Ebben az idõben France Gall a fellépésén dolgozik. A számos siker ellenére, amely a Berger-vel történt találkozása óta kíséri, nem lépett fel élõben. Ezt 1978-ban pótolták a „Made in France" címû show-val, amelyet Michel Berger rendezett a Théâtre des Champs-Elysées-ben, majd a Palais des Sports-ban. Öt héten keresztül France Gall teltház elõtt énekel. De ez a teljesítmény megpróbáltatássá válik és a fiatal énekesnõ annyira kimerül, hogy depresszióba esik, amelynek következtében többhónapos pihenõre kényszerül.

1981-ben adja ki negyedik lemezét „Tout pour la musique" (Mindent a zenéért) címmel. Mint mindig, ezen is van néhány sláger, többek között a „Résiste" (Ellenállás) és a „Diego libre dans sa tête" (Diego szabadgondolkodású).

1981. április 2-án születik a Berger-Gall páros második gyermeke, Raphaël.

1984-ben látjuk viszont az énekesnõt a „Débranche" (Szétkapcsolás) címû új lemezzel és új fellépéssel a Zénith-ben. Ezalkalommal szeptember 11-tõl kezdve két hónapig tartott a koncertsorozat. Óriási a siker.

Afrika

A nyolcvanas években a szórakoztatóipar az idejének nagy részét az úgynevezett „charity spectacle"-nak szenteli, vagyis humanitárius célok szolgálatába állítják az elõadást és a zenét. Michel Berger és France Gall nagyon aktív e téren és számos akcióban részt vesznek. 1985-ben ez az etiópiai éhínség idõszaka. Az amerikai mûvészekhez hasonlóan a franciák írnak és fel is vesznek egy számot, e tragédia elleni küzdelem javára („Chanteurs sans frontières" - Énekesek határok nélkül Langolff/Séchan). Berger és Gall történetesen az aktuális énekesek elitjéhez tartoznak.

France Gall és Michel Berger továbbá egy konkrétabb, „Action Ecoles" (Iskola akció) nevû programban is részt vesz, amelynek az a célja, hogy rizst gyûjtsenek az iskolások és családjuk segítségével, az éhezés sújtotta régiók megsegítése céljából. Daniel Balavoine és a színész Richard Berry szintén közremûködik ebben.

1986. januárban az énekes Daniel Balavoine helikopterbalesetben meghal Mali felett a Párizs-Dakar rally során, ahol egy humanitárius egyesület nevében vett részt. A Berger-Gall házaspárt, akik az énekes barátai voltak, nagyon megviseli az eset.

A következõ évben France Gall a „Babacar" címû albummal tér vissza a zenei világba, amelyet részben az afrikai élmény inspirált. A címadó dal a sivatagnak a mûvelhetõ területekre történõ terjeszkedésére utal. Az „Evidemment" (Természetesen) címû számot Daniel Balavoine emlékére írta. Ezt a lemezt egy három hétig tartó koncert sorozat követi a Zénith-ben, majd egy hosszú francia turné. A következõ hónapokban egy dupla koncertfelvétel jelenik meg „le Tour de France 88" címmel.

Megpróbáltatások, bánat és dalok

1992-ben a francia zenei világot France Gall és Michel Berger közös, „Double jeu" (Kettõs játék) címû albumának megjelenése mozgatja. A dalokat természetesen Michel Berger írta, de a tíz számot közösen adják elõ.

1992. júliusban a pár egy fellépéssorozatot jelent be õszre, a párizsi Cigale-ban. Ez a terv azonban soha nem valósul meg. A nyári szabadságuk alatt, néhány kilométerre St-Tropez-tõl, a Ramatuelle-i házukban Michel Berger halálos kimenetelû infarktust kap. Augusztus 2-án hal meg, 44 éves korában. Óriási tragédia a családnak, de a francia zene számára is nagy veszteség.

France Gall a bánat ellenére úgy dönt, hogy a következõ évben ismét közönség elé lép. A legnagyobb párizsi koncertteremben, a Bercyben lép fel 1993. szeptemberben. Érzelmileg erõsen túlfûtött, teltházas elõadásokat láthat a nézõ.

France Gall - kizárólagos zeneszerzõje nélkül - fáradhatatlanul folytatja az éneklést. 1994. szeptember végén a Pleyel klasszikus koncertterem színpadán lép fel egy akusztikusabb koncert erejéig. Ezt követõen úgy határoz, hogy néhány hónapra Los Angelesbe költözik a gyerekeivel egy természetesen Berger által írt lemez felvétele céljából. Újból felveszi azokat a dalokat, amelyeket a férje neki írt, de olyanokat is, amelyeket kezdetben Berger énekelt, mint például „les Princes des Villes" (A városok hercegei) vagy a „Que l'amour est bizarre" (Milyen furcsa a szerelem). Az album a „Message personnel" címû számmal zárul, amelyet eredetileg Françoise Hardynak írt.

A lemez 1995-ben jelenik meg „France" címmel. 1996. november 5-17-ig a párizsi Olympiában lép fel, majd Franciaországban turnézik egészen decemberig. 1997 elején a televízió számára ad egy akusztikus koncertet, amelyre Charles Aznavourt is meghívja, aki természetesen a „la Mamma" címû dalt adja elõ.

A show-buisiness világán kívül

1997 telén France Gall és Michel Berger 19 éves lánya, Pauline meghal. Ez nagyon megviseli az énekesnõt. Ettõl kezdve elhagyja a szórakoztatóipart és nem akar szakmai és mûvészeti tevékenységgel foglalkozni. 1999. október 11-én mégis részt vesz Michel Sardou esküvõjén. Ekkor viszontlátja barátait, többek között Johnny Hallydayt is. 2000. augusztus 15-én meglepi az énekest, mivel elénekli vele a „Quelque chose de Tennesse" (Valami Tennessee-bõl) címû dalt az Olympia színpadán. Amikor nyugalomra vágyik, France Gall gyakran a Szengálban vásárolt házába vonul vissza.

2001. decemberben a Polydor lemezkiadó egy gyûjteményt ad ki a hatvanas években a Philips által készített felvételekbõl, ez 74 dalt jelent. Gainsburg híres „Sucettes"-jétõl a kevésbé ismert „Nefertiti"-ig, a kiadó emlékezteti az embereket, hogy France Gall a hatvanas évek francia könnyûzenéjének egyik fontos mûvésze volt.

2004-ben egy válogatás-lemezzel jelent meg - "Évidemment". Három CD, egy helyes kis könyvecske eddig kiadatlan fotókkal: nagy siker a közönség köreiben.

France Gall azonban az utóbbi időkben sokkal inkább a színpadon kívüli tevékenységekenk él : 2006-ban csatlakozott a « Nők szíve » egyesülethez, mely a családon belüli erőszak ellen küzd. 2007-ben tűnt fel az igazi színen : ekkor a Michel Berger emlékére adott műsorban láthattuk.

2008. szeptember